MOME Anim Diploma 2025

About The Line

Gáti Ráhel

Anna kíváncsian indul felfedező útra az erdőbe, ahol találkozik egy nyuszival, és önfeledten játszani kezd vele. Ám a játék hevében nem ismeri fel a határokat, és véletlenül megöli az állatot. Kétségbeesetten próbálja jóvátenni tettét, ám ezzel olyan lelki folyamatokat indít el magában, amelyek révén tudattalanul kapcsolódik családja transzgenerációs traumáihoz.

Interjú az alkotóval

→

Milyen animációs technikát használtál, és miért pont azt?

A filmem 3D technikával készült Blenderben. Szerettem volna valami új technikát kipróbálni és a 3Dben nagyon sok új lehetőség van. Sokszor azt érzetem hogy 2D animációban ismétlem önmagamat ez a technikai váltás pedig lehetőséget adott arra hogy izgalmasabb látványt világot építsek ami passzol a film hangulatával és történetével.

Hogyan tartod kézben a kreatív víziódat a hosszú munkafolyamat során?

Úgy éreztem magam a film készítése közben mint egy hosszútávú párkapcsolatban ahol újra és újra beleszeretsz a másikba de ehez persze időt és enrgiát kell belefektetni. Sokszor eltávolodtam a filmemtől de sokszor újra rátaláltam és ilyenkor mindig újra tudott éledni a kreativitásom. Probáltam váltogatni hogy éppen a filmnek melyik részével foglalkozom és akkor könyebben tudtam frissen kapcsolódni egy egy adott feladathoz.

Milyen terveid vannak a következő filmekre, projektjeidre nézve?

Vannak filmterveim a fiókban de azt hiszem most egy ideig a képzőművészet felé veszem majd az irányt. Sok anyag és technika van amivel szeretnék kísérletezni, e mellet tetoválok és régóta szeretnék több energiát fordítani arra hogy zenével foglalkozzam. Izgatottan várom a következő időszakot.

Bonefuzz

László Márk

Vajk egy hallássérült tinédzser, aki hallókészülékén keresztül szabályozza a világgal való kapcsolatát. Bátyja kirángatja magányából, elviszi egy titokzatos zenekar koncertjére. A tömegben elveszíti önkontrollját, átengedi magát a koncert lüktetésének, eközben rátalál a saját belső hangjára.

Interjú az alkotóval

→

Hogyan találtad meg a saját animációs stílusod? Volt, aki inspirált?

Gyerekkorom óta festek, mindig motivált, hogy a festészet részletességét, strukturáltságát hatékonyan alkalmazni tudjam a munkáimban is. Ezért a filmhez egy számomra is új animációs stílust választottam, amely lehetővé tette, hogy ötvözzem a részletes 3D-s háttereket a 2D-s rajzanimációval. Fontos volt, hogy dinamikában is megjelenjen az a zajos rockzenei közeg, amiben a film játszódik. Olyan filmek inspiráltak, mint a Tekkon Kinkreet, az Animátrix Kid’s Story című epizódja, és Masanobu Hiraoka munkái.

Mi inspirálta a film alapötletét?

A film Veres Attila Ködváros című novellájának egyik szegmenséből fejlődött, melyben egy hallássérült fiú átéli a történetben kutatott titokzatos rockzenekar zenei előadását. Számomra az élet elképzelhetetlen a zene hallgatása és megalkotása nélkül. A filmemmel azt törekszem feldolgozni, hogy a hangok mennyire erőteljes hatást képesek gyakorolni az emberi tudatra.

Mit szeretnél, hogy a nézők érezzenek vagy gondoljanak a film után?

A film arról a belső transzformációról szól, amelynek eredményeképp sosem térhetünk vissza az eredeti komfortzónánkhoz. Ezzel együtt változástól való félelmeinkről, az azoktól való elszakadásról. Azokat a lelki kapukat szerettem volna megjeleníteni, amiket a korlátaink áttörése nyithat meg.

Cargo Voyage

Diószeghy Dániel

Egy raktári munkásként dolgozó fiatal férfi szenved az életét uraló monotonitástól. Egy napon új szereplő lép be az életébe: egy televíziós műsorvezető, aki apró, látszólag jelentéktelen események segítségével csábítja a reklámműsor világába. A férfi él a lehetőséggel, azonban a döntéséért súlyos árat fizet.

Interjú az alkotóval

→

Mi inspirálta a film alapötletét?

A film alapötletét a raktári környezet inspirálta. Izgalmasnak találtam a liminális terek világát, és egy képből indultam ki, amelyen távolról látjuk a főszereplőt a fölémagasodó raktári polcok között. Az foglalkoztatott, hogy létezik-e számára kiút ebből a kiüresedett világból.

Volt olyan technikai trükk vagy effekt, amit most próbáltál ki először?

Fontosnak tartottam, hogy a filmben megjelenő járművek mozgásukban is tükrözzék a főszereplőt körülvevő világ karakterét. A gépies, sima mozgás érdekében a járművek mozgatását 3D animációs szoftverrel készítettem, az így kapott animációkat pedig rotoszkóp technikával illesztettem be a film látványvilágába.

Hogyan találtad meg a saját animációs stílusod?

A vizuális tervezés során a főszereplő megjelenését és a mozdulatait nyersre és esetlenre, az őt körülvevő teret pedig strukturáltra és realisztikusra formáltam. Az volt a célom, hogy a karakter és az általa bejárt helyszínek vizuálisan is elkülönüljenek.

Each, All and Every

Veress Nikoletta

Mr Rabbit döntésképtelen azzal kapcsolatban, mi szeretne lenni ha felnő. Ahelyett, hogy döntést hozna, saját világába menekül és önképére apró hasonmásokat teremt. Ők azok, akik főszereplőnk helyett megtapasztalják az élet sokféleségét. Mr Rabbit mindaddig élvezi a helyzetet, ameddig egy végzetes hibát el nem követ: egy választási lehetőségtől önhibájából adódóan elesik. Ez a veszteség keríti hatalma alá.

Interjú az alkotóval

→

Mi inspirálta a film alapötletét?

A film alapötletét a döntésképtelenségem inspirálta. Amikor a diplomafilmemmel kezdtem el foglalkozni túl sok választási lehetőséget adtam magamnak, hogy miről készíthetnék filmet. Nagyon élveztem, mindaddig ameddig nem kellett választanom közöttük.
Akkoriban nehezen mozdultam ki. Amikor hívtak valahová, egyszer elképzeltem, hogy elküldöm magam helyett egy hasonmásomat és amikor hazaér, kikérdezem milyen érzés volt. Innentől kezdett el nagyon érdekelni a hasonmások ötlete. A sztori azonban ezzel még nem állt össze. A történet megírásához a mögöttes miértet próbáltam megkeresni magamban, hogy történetként tudjak tekinteni az ötleteimre. Szakdolgozattal kapcsolatos kutatás közben teljesen véletlenül bukkantam rá a választási paradoxonra. Ez segített végül megírni a film forgatókönyvét.

Mennyi ideig tartott a film elkészítése az ötlettől a kész anyagig?

Az első ötletmorzsák a hasonmásokra 2022 decemberében találtak rám, közben kiadtam egy képregényt és lefejlesztettem az első weboldalam, így majd csak 2023 őszi félévben kezdtem el komolyabban foglalkozni a film animatikjával a szakdolgozat írás mellett. 2024 nyarára lett kész az animatik és még nyáron végén elkezdődött a gyártás ami 2025 nyaráig tartott. Ezt követően ősszel véglegesítettük a sound designt és a zenéket.

Milyen volt nagyobb csapatban dolgozni, élvezted, voltak nehézségek?

Nagyon örültem, hogy támogatást kaptam, mert így együtt dolgozhattam zeneszerzővel, hangmérnökkel, vágóval, és még a kihúzásra, színezésre is jutott segítség. A zeneszerzőhöz, Iszlai Józsihoz több konkrét ötletet vittem, mert zenei téren volt határozottabb elképzelésem. A hangok világát viszont teljesen rábíztam Lukács Petire – nagyon szeretem, ahogy a zörejeivel újrateremtette a filmet. Czakó Jucival minden találkozás inspiráló volt, mellette mindig más szemmel tudtam ránézni a készülő anyagra. Mindemellett most először dolgoztam együtt szinkronszínésszel, ami fantasztikus élmény volt! Mindenképpen gyerekes fiú hangszínt szerettem volna de nem kimondott gyerekhangot. Nadja segített megtalálni Mátét, aki a második volt akinek a felvételeit meghallgattam és azonnal tudtam, hogy vele szeretnék dolgozni.
A képi világ gyártása során leginkább szakgyakorlatosokkal dolgoztam együtt, izgalmas volt nekik előkészíteni a „guide” doksit, megtanulni leírni minden fontos apróságot, könnyítést. Ők a Corvin rajziskolából és a Mome animáció alapszakáról jelentkeztek a filmhez, illetve volt egy nagyon lelkes külföldi lány is aki mindenképpen szeretett volna dolgozni a filmben. A gyors tempójú gyártásban lelkesedésük sokszor adott új erőt a következő naphoz.
A képi világ nagy részét egyedül készítettem. A gyártás minden szakaszát napra pontosan beosztottam 2024 augusztusától a 2025 júniusi diplomavédésig, hogy hány képkockával kell elkészüljek napi szinten. Nem volt könnyű. Nagyon nehéz volt lelkesedést találnom az utolsó három hónapban, de most, hogy elkészült a film, már várom hogy a következőn dolgozhassak! :)

Inlands

Pethő Zsófia Fanni

Egy szüntelen mozgásban lévő belső táj, ahol környezetünk lenyomatai idézik fel az idő múlását. Ebben a térben összemosódik a kollektív emlékezet a személyes nosztalgiával, a konkrét helyszínek és időpontok elveszítik jelentőségüket, és átadják a helyet egy szubjektív, érzelmi logikának.

Interjú az alkotóval

→

Milyen animációs technikát használtál, és miért pont azt?

Vegyes stop-motion technikát alkalmaztam, homok- és paint-on-glass animációval. Mindkét anyag használata - de főként a homok - számomra erősen kapcsolódik az idő múlásához: a véletlenszerűség, a töredezettség, a lágyság és maga az alkotás meditatív folyamata. Az olajfesték vazelinnel keverve és a homok egyaránt magukban hordozzák azt a váratlan és légies textúrát, amelyet elengedhetetlennek éreztem az emlékekből szőtt világ vizualizálásához.

Melyik volt a legnagyobb technikai kihívás, amit le kellett küzdened?

A homok önállósága. Néha teljesen más irányba ment el egy jelenet, mint ahogyan az animatikban elterveztem, ilyenkor igyekeztem alkalmazkodni és rögtönözni. Illetve a folyamatosan alakuló hátterek frame by frame mozgatása is okozott fejtörést.

Milyen terveid vannak a következő filmekre, projektjeidre nézve?

Mindenképpen szeretnék még foglalkozni homokanimációval, feszegetni a határait és a sajátjaimat is. Eddig két filmet készítettem ezzel a technikával, mindkettőből koncepciózusan hiányzott az emberi alak - talán ez egy új, inspiráló kihívás lehet. Emellett szeretnék festeni is, állóképeket, hogy egy kicsit elveszhessek a részletekben.

Lángbogár a zsebemben

Feiner Janka

Egy kisfiú, az ágyépítés helyett, valami izgalmasabbra vágyik. Egy apró tűzlény csínytevésekre csábítja. Apja többször is véget vet a rendbontásnak, de ez nem akadályozza meg a fiút abban, hogy kövesse új barátját egy varázslatos gombavilágba, ahol bármit megtehetnek.

Interjú az alkotóval

→

Milyen animációs technikákat használtál, milyen vizuális világban érzed magad otthon, és miért?

A filmem főként stop motion és digitális rajzanimáció ötvözésével készült. Ezt a projektet lehetőségnek fogtam fel arra, hogy kísérletezzek, és kipróbáljak szokatlan ötleteket, új technikákat. Animáltam üveglapon, gyurmával és papíron is.
Gyerekkoromban bábszínész szerettem volna lenni, később pedig fotós vagy filmes. Talán ezért tetszett meg annyira a stop motion világa, mert sok művészeti ágat ötvöz. Fontos számomra az anyagszerűség és a manuális folyamatok. Szeretem a hibák esztétikáját, a stop motion jelenetekben direkt benne hagytuk a koszokat, repedéseket, ettől szerintem élőbbé válik az animáció.

Volt olyan vizuális döntés, amit sokáig mérlegeltél?

Szerettem volna élő gombákat használni díszletként, és azok növekedésével párhuzamosan animálni a stop motion-figurákat. A gombákkal azonban sokáig nem jött össze a forgatás, mert bonyolult volt megteremteni számukra a megfelelő körülményeket. Nem mondtam le róluk, de úgy döntöttem, hogy mást is fogok használni mellettük, hogy tudjak haladni a filmmel. Rájöttem, hogy a papírmasét, amivel a díszletelemeket vontam be, animálni tudom, amíg nem szárad meg. Így születtek ezek a mozgó „trutyik”, amelyek szerintem visszaadják azt az organikus, de valahol mégis földöntúli hatást, amit a gombák jelentenek számomra.

Milyen tanácsot adnál kezdő animációs filmeseknek?

Keressék meg azt, ami igazán érdekli őket, és szánjanak rá sok időt és energiát. Emellett merjék megmutatni másoknak az ötleteiket is. Nekem ez mindig nehézséget okoz, de amikor meglépem, akkor nagyon sokat segít a visszajelzés, mások ötletei iszonyúan sokat tudnak lendíteni a folyamatokon.

Matt

Szentesi Balázs

Asztalos, Szürke és Özvegy a kocsmáros Titi társaságában jól megérdemelt italaikat fogyasztva reptetik gondolataikat a fáradt nyári melegben, miközben órák, napok, talán évek telnek el. Egy vidéki lugas kocsma időtlen miliője a hétköznapi diskurzusok és a lét értelmének helyszíneként abszolválódik.

Interjú az alkotóval

→

Mi inspirálta a film alapötletét?

Három fő inspirációs forrásom volt: indikátorként Parti Nagy Lajos "Lugas időtlen" című novellája, debreceniként az alföldi táj, végső, de legfontosabb az a szeretetteljes közeg, amiben felnőttem.

Hogyan formáltad meg a karaktereket? Volt modell, aki inspirált?

Az alapformák jöttek egyből, de a karakterleírással formálódtak leginkább, ahol az egyszerű adatokon át a személyes premisszáig mindent megírtam. Ez megterhelő volt, mert olyan hozzám közel álló személyek karakterjegyeit, szokásait építettem be, akik ma már nem élnek. Persze ott volt segítségként Parti Nagy novellája is.

Van-e rejtett jelentés vagy szimbolika, amit fontosnak tartasz?

Nagyon sok fun fact és easter egg van a filmben, de a legfontosabb az, hogy hálából készült azoknak az embereknek, akikről azt hisszük nem vágyódnak többre, jobbra az életben, mert esténként csak TV-t néznek ahelyett, hogy fejlesztenék magukat, de nem így van, csak a nap végi söröcske, a 22. cserép mályva a max luxus, amit megengednek maguknak, hogy a gyermekük budapesti vagy külföldi egyetemen tanulhasson.

Night Sky Elevator

Baksa-Soós Csanád

Önmegfigyelési kísérletre épülő analóg animációs film, ami az előre eltervezettség tudatos elhagyásával készült, törekedve az intuitív előhívási módszerre. A szabadon áramló gondolatokon és érzelmi állapotokon keresztül utazunk, párhuzamosan a bennünk és körülöttünk zajló világban.

Interjú az alkotóval

→

Milyen animációs technikát használtál, és miért pont azt?

Analóg stop motion animációs technikával dolgoztam, papírkivágások, kollázs, festék, tinta és grafit, kis lámpák, plexiüveg és fénymanipulációk felhasználásával. Szeretem, hogy ebben a valós térben létrehozott, két kezemet és teljes koncentrációmat kihasználó munkamódszerben játszhatok az anyaggal, amivel aztán spontán kölcsönhatásba keveredek gondolati síkon is.

Mennyi ideig tartott a film elkészítése az ötlettől a kész anyagig?

Körülbelül másfél évig készítettem.

Dolgoztál csapattal vagy teljesen egyedül?

Ahhoz, hogy a különböző munkafázisokat a koncepciómmal egységesen működtessem, a rendezés, az animáció, a zene és hang készítése, valamint a vágás is a saját munkám a filmben, mert ezekre a részekre egyként tekintettem.

Terrasona

Nagy Ivett

Terrasona egy audiovizuális, interaktív installáció, amely lehetőséget nyújt a látogatónak arra, hogy egy természetes tájat hozzon létre maga körül hangok és vizuális elemek segítségével ezáltal egy lenyomatot készíthet önmagáról, amely egyszerre manifesztálódik vizuális és hangi tájként, ez lehet teljes harmónia vagy káosz.

Interjú az alkotóval

→

Mi volt az alapötlet, ami elindította az alkotást?

A diplomamunkámat a zene és a hang inspirálta, mivel ezek mindig is meghatározó részei voltak az életemnek. Úgy érzem, hogy a hangnak hatalmas ereje van, például képes közösséget építeni, terápiás hatást gyakorolni, sőt spirituális élményt is nyújtani. Keleti, különösen indiai kultúrákban például a szent szövegekben is megjelenik a zeneelmélet. Ezeknek az összessége hozta azt az ötletet, hogy a hangnak akár világteremtő ereje is lehet.

Mennyire alakult a történet a technológiai korlátokhoz vagy lehetőségekhez?

Vizuális oldalról eredetileg stilizált modellekben gondolkodtam, a realisztikus design csak átmeneti megoldásnak indult. Viszont amikor a potméterekkel elkezdtem ezeket az objektumokat torzítani, egy nagyon izgalmas, realisztikusból absztrakttá váló hatás jött létre, ami szerintem gazdagította a projekt vizuális világát. Ezért végül benne hagytam ezeket a modelleket.

Hogyan reagált a közönség az élményre? Volt valami váratlan visszajelzés?

Nagyon izgultam, hogy a közönség élvezni fogja-e az installációt, de pozitívan lepődtem meg, hiszen sokan pontosan azt érezték, amit én beletettem, például volt, aki azt mondta, hogy ‘mintha isten lennék’ és külön megköszönte az élményt.. Az is meglepett, milyen tájakat alkottak, sokszor olyat, amit én magam sem tudtam volna létrehozni. Külön élmény volt látni, hogy a zenészek teljesen a hangokra koncentrálva, komponálva formálták a tájat. A látogatók lelkesedése és visszajelzése miatt is döntöttem úgy, hogy Terrasona ne csak egy diplomamunka maradjon.

Midway

Bunford Péter

Walking simulator, melyben a felhasználó egy vidéki kisvárost fedez fel, miközben a társadalmi mobilitás témáját és a 2020-as évek magyar vidéki életérzését járja körül.

Interjú az alkotóval

→

Kísérleti eszközként tekintesz az immerszív médiára, vagy hosszú távú történetmesélési platformként?

A projekt során inkább kísérleti eszközként tekintettem — számomra az volt a legizgalmasabb, hogy miként lehet egy egyszerű tér, hang és vizuális jelenlét révén atmoszférát teremteni történetmesélés nélkül, A jelenlegi munkám inkább egy hangulati tanulmány, de egy jövőbeli projektben akár komplexebb narratívát is el tudnék képzelni.

Milyen érzelmi vagy fizikai reakciókat szeretnél kiváltani a közönségből?

Az elveszettség és a magány érzését szerettem volna elérni a felhasználóban.

Mi volt a legnagyobb technikai kihívás?

Ami talán elsőre a legegyszerűbbnek tűnik, a megfelelő részletek alkalmazása vizuális és hang terén egyaránt.

Chamber 4

Tercza Gréta

A poszt-apokaliptikus jövőben, ahol a környezeti katasztrófák hatására az emberiség visszafejlődött, Ginn a fiatal pásztorlány egy véletlen balesetnek köszönhetően olyan felfedezést tesz, ami megoldást jelenthet az éhhalál szélén álló törzsnek. Ezzel csak egy gond van: a megoldás a falu alatt rejtőzik, amit a vallásuk Tiltott helyként tisztel, halálbüntetés vár mindenkire, aki oda merészkedik.

Interjú az alkotóval

→

Milyen szabályok, logika vagy mitológia határozza meg ezt az univerzumot?

A történetem egy valós, a mai emberiséget érintő problémával foglalkozik: az atomtemetőkkel. A téma komolysága miatt szerettem volna a világomat a realitás talaján tartani, mellőztem a túlzó fantasztikus elemeket. Így az univerzumom ugyanazon a logikai alapokon nyugszik mint a mi világunk, persze ezt egy elég extrém, disztópikus irányba vittem el. Viszont ez nem jelenti azt, hogy a világomból hiányzik a mitológia, a misztikum. A Tebes egy szörnyen vallásos népcsoport, ezért minden körülöttük létező dologra megvan a saját magyarázatuk ami legtöbbször a misztikumban gyökeredzik.

Mik voltak a legnagyobb kihívások a világ megalkotásakor?

A legnagyobb kihívást az volt, hogy a felépített világom konzisztens maradjon, mindenre tudjak logikus, a néző számára hihető magyarázatot adni. A másik nagyon lényeges és emiatt kihívást jelentő dolog a Tebesek kinézetének megalkotása volt. Egy olyan nomád népcsoportot kellett megteremtenem akiknél ötvözni kellett a jövő futurisztikusságát egy mindenben visszafejlődött emberiséggel. Nehéz volt megtervezni ezt a futurista primitív stílust úgy, hogy autentikusnak hasson.

Mit szeretnél, hogy a néző “elvigyen” ebből a világból?

Elsősorban azt, hogy hiába szeretnénk hinni abban, hogy a megújuló energiaforrások felhasználásával nem fogunk lenyomatott hagyni a távoli jövőben, de ez nem így van. Lehet, hogy a jövőben képesek leszünk olyan eszközöket és tárgyakat létrehozni, amik a környezet károsítása nélkül idővel teljesen lebomlanak, de mi fog történni azokkal a veszélyes anyagokkal, amiket évszázadokig el kellene zárnunk a jövő emberisége elől? Ez az a probléma amiről szerintem többet kellene beszélnünk.

Father's Son

Máté András

Egy kisfiú nagyapja temetésén először szembesül a halál és a gyász fogalmával, majd egy elefántszerű lény révén fokozatosan elsodorja a transzgenerációs traumák rémálomszerű világa, ahol döntenie kell: harcol, vagy kilép az árnyékból.

Interjú az alkotóval

→

Mi inspirálta a filmterved alapötletét?

A saját gyerekkoromból merítettem inspirációt.

Milyen vizuális világban érzed magad otthon, és miért?

A digitális papírkivágás világában érzem magam otthon, mert olyan, mintha egy illusztrációt keltetnénk életre: nem nyúlik, nem folyik, így minden képkocka megőrzi illusztráció-szerű jellegét.

Mit jelent számodra rendezőként egy animációs projekt vezetése?

Rendezőként leginkább a projekt elindítása vonz: a film és a látványterv megalkotása izgat igazán. Sokszor már ez a fázis is önmagában kielégítő számomra, mert a gyártási folyamatot inkább lassabbnak és kevésbé inspirálónak érzem.